München

Egy kis karácsonyi visszatekintés...
A Marien Platz München főtere, olyan szerencsések voltunk, hogy az ablakból szinte ráláttunk a térre, ahol állandó nyüzsi volt. Csak úgy hömpölyögtek az emberek ott reggeltől estig, állandóan (bátyám szerint minden nap), rengeteg turista, törökök, négerek, kínaiak, spanyolok...sorolhatnám. Ennek a varázsa pár napon belül elmúlt bennem, mert kezdett zavaró lenni a tömeg, nem is maga az emberek sokasága, hanem, hogy nem tud az ember menni anélkül, hogy ne kelljen kerüngetni, elszakadni a társától akivel éppen sétál. A legbosszantóbb számomra az volt, hogy mentek egymásnak az emberek sietek címszó alatt, arrább lökték aki útban volt, és mondhatom tapasztalatból, hogy ez nagyon jellemző...
A téren volt a hagyományos karácsonyi vásár, minden féle csecse becsékkel, forralt borral, émejítő volt, csak gy kavargott az egész téren, nagyn szép karácsonyi, és müncheni bögrékben adták, és finom is volt. Mindenki roskadozva felpakolva zacskókkal, ajándék táskákkal taroltak a vásárok és a boltok kínálatai, minden bolt tömve...nos látszott, hogy a pénztárcájuk nem üres...
Nem messze innen van a KaufHof nevezetű bevásárl központ nem is tudom hány emelet, mozgólépcsős üzlet óriás, Törpilla kedvére mozgólépcsőzhetett, e mellett a kedvence a galambok kergetése volt.
Szóval az utólag említett bevásárló központnak volt egy kirakata, ahol szenzációs plüss állatkák élték napjaikat, mozogva, tüneményes volt, be voltak állítva életszituációnként, ki fát vágott, ki főzött, ki vedelt a kocsmában, ki épp a párjával csókolózott:-), a másik a bokor mögül leste, nagyon szuper volt, millióan állatak a kirakatok előtt, és bámulták a showt. Aztán karácsony után szétbontották...
Két kép, amin nem látszik persze a mozgás, amitől életre kel az egész...


Nem említettem a városháza tornyában lévő harangjátékot(első kép), ami gyönyörűen csilingel, igazi látványosság az is, amikor adott órákban a bábúk megmozdulnak és eljátszák szerepüket. Vicces volt az egész tér nyaktekerve felfelé bámul ilyenkor.

Végül a mi karácsonyfánk, és spéci betlehemi csillagunk az ablakban.

Bekukkantottam

Pár napja már itthon vagyok, de nem jutott idő a blogolásra, most, hogy beléptem, akkor jöttem rá, mennyire hiányzott...

Én is szeretnék mindenkinek Boldog Új Évet kívánni!!!

Időszerű lesz most már sablont is cserélni, és Micimackóéktól búcsút venni!
Valahogy még nem nyugodtam le a nagy utazás után, nem tudok visszatekinteni, összegezni a két hét eseményeit, még valószínűleg nem rázódtam vissza, na idővel ez is megtörténik remélem, és akkor majd írogatok az élményeimről úgy össze vissza, ahogy eszembe jut. Az biztos, hogy nagyon jó volt, és nyáron lesz még egy kiruccanás, mert vannak olyan látni valók, pl. kertek, amiket zöld színben pompázva kell megnézni. A hideg kicsit korlátozott minket, meg aztán cudar idő volt, a hó beborított mindent,izgalmas élmény volt a macskaköves város központban csúszkálgatni:-)
Horribilis árak vannak abban a gyönyörű városban (München), a karácsonyi menüre vásárolt pulykamellünk kilója 20 Euro volt, hát igen más élet színvonal...más világ!

Egyébként remélem nem így folytatódik az év, ahogy kezdődött, mert annyi minden összejött, talán azért is vagyok kicsit zavarodott, és nem tudnak a gondolataim letisztulni. A nyugis ünnep helyett nyüzsi volt, nagyon élveztem, de jó lenne most egy kis pihi, erre meló, rohanás, meg a szokásos. Ennyit a panaszaimról. Ettől függetlenül jól érzem magam, és kiválasztok egy szép sablont:-)Ez a kép Münchenben az első napunkon készült, szakadt a hó, aztán még vagy két napig egyfolytában. Szent Péter templom, háttérben a város háza tornyával, ami a legcsodálatsabb épület a városban,majd folyt köv-ben teszek fel róla képet.
Mivel a központ központjában lakik bátyám, frekventált hely,( autók nem járhatnak be kivéve taxik és helyi járatok), minen látni való karnyújtásnyira volt, kivéve Sissi nyáripalotáját, amit nem is néztünk meg végül, de nyáron pótoljuk.Folyt köv...

Mariazell

Szabadságom utolsó állomása Mariazell volt. Holnap már otthon alszom az ágyikómban, ami úgy őszintén már nagyon hiányzik.
Mariazell Közép-Európa egyik legismertebb kegyhelye, híres zarándok hely.Az Északi Mészkő Alpok lábánál fekszik, ami kimondhatatlanul gyönyörű, tátott szájjal bámultam a tájat, ugyanis több völgy találkozik itt. A városka neve onnan ered, hogy 1157-ben egy Magnus nevű bencés szerzetes érkezett a környékre, aki magával hozta Mária szobrát is.
Útközben egy hatalmas szikla zárta el az útját, a szerzetes a Szűzanyához fordult segítségért, imája meghallgatásra talált, a szikla kettéhasadt, és a szerzetes folytathatta útját. Ahogy megérkezett a szoobrot egy farönkre tette és kis fakápolnát épített köréje innen a név Maria in der Zelle.
Azóta rengetegen zarándokoltak a kegyhelyre, ahol gyönyörű templom épült, szebbnél szebb ruhákkal öltöztetik fel a Szűzanyát. Sok csoda is történt azóta is, azok között, akik a szobor elé járultak.

Mellékesen megjegyezve a városka gyönyörű, a bazilika még szebb, és hát a városban híres mézeskalács, és mézeskalács ízű fagyi is isteni...

Tovább

megyünk holnap Németországba, hétfőtől indulnak újra a hétköznapok. Izgalmas lesz, vasárnap éjjel érek haza, és reggel hatra meló...:(
Most így le sem tudom képzelni, hogy veszem rá magam kétheti pihi után a koránkelésre! De nem is filózom ezen, inkább Carpe diem:-)

Stájer ország

Nem hiába nevezik Ausztria zöld szívének...Boldog vagyok, hogy láthatom ezt a csodálatos tájat, amit ezidáig csak, filmekben láttam!
Olyan csodálatosan szép, hangulatos kis falvakban jártam, ami olyan mint egy meseország, tele gyönyörű, színes, illatos virágokkal, a falvak kis templomával, amely minden negyed, félkor és egészkor figyelmeztetően csilingel. A zöld hegyvonulatokon elterülő házacskák, amelyek takarosak, muskátlival díszítettek, gyakran olyan érzésem van mintha álmodnék....Az osztrák falusi idill: Sehol egy aprócska szemét, ez a tisztaság, ez a rendezettség annyira jó a szememnek,hát még a lelkemnek, az emberek barátságossága, Krüss Got-al köszönnek, és mosolyognak.
Tegnap megnéztünk egy kis kápolnát két falucska között, hozzáteszem, hogy itt is a fű levágva, rendezett környezet van. Visszatérve a kápolnára elámultam. Kívül belül gyönyörű képekkel ábrázolva, a vallási motívumok egybe szőve a népi motívumokkal....a kápolna mögött csobogó patak...Rám tört a vágy, hogy én is ezt akarom, ilyen helyen, ilyen környezetben lakni...Itt joggal hihetem, hogy az emberek boldogok, aktív munkáskezű emberek, akik rendben tartják a környezetüket, és így az életüket. Hát álmodozom...

De nagyon

meg kellene tanulni németül!!!
Kár, hogy olyan lusta vagyok, és nehezen kezdek neki az elgondolásaimnak. Most, hogy itt mindenki németül beszél ugye, még álmomban is a német hangzások cikáznak, és tetszik, hogy megmaradnak szavak kifejezések!
Mindig megyünk mindenfelé, ebédelni, vacsorázni...kellemetlen tátott szájjal ülni, és várni a fordítást, ami vagy jön, vagy nem...
Ilyenkor mindig elhatározom, hogy na majd most...aztán pár napig rajta vagyok az ügyön, aztán feledésbe merül, ez olyan mint a fogyókúra...:-)))
Úgy szeretnék ezen a rossz tulajdonságomon változtatni! Kitartásnál biztos nem álltam sorba, amikor osztogatták!

Shön Sonne jedermann!!! (szép napot mindenkinek)

Magyar autóbusz

Szerencsésen megérkeztünk Stájer országba!
Az utazás nem volt éppen kellemes. Úgy kezdődött, hogy ugyebár Szombathelyig autóbusszal mentünk, negyven fokos meleg, nyolc óra út, az ember elvárná, hogy légkondi legyen, ha már egy helyben kell ülni ennyi időt, kényelmetlen, kemény székeken!
De sajnos csak álmodozhattunk a légkondiról, mindeniről csak úgy szakadt a víz, élmény volt a saját izzadságunkban főni...

A Balcsinál jártunk már, mikor amikor villám, dörgés, és minden ami egy jó kis vihar kelléke beköszöntött...szakadt az eső, a levegő igen csak lehűlt, de mi nem sokat éreztünk belőle, továbbra is szaunáztunk, mert a tetőn lévő kis rés is becsukásraítéltetett, hogy ne essen be az eső!

Hosszú-hosszú zötykölődés után végre megérkeztünk a célhoz, szedegettük ki a csomagokat a csomagtérből. Ez volt az utolsócsepp a pohárban, a táskák átázva....:(
Bennük a ruhákból csorog a víz....
Megérne egy pert, de lehet hogy ez ma Magyarországon természetes...

Végülis az osztrák magyar határt átlépve a táj szépsége feledteti velünk a kellemetlen élményeket....ez a hely gyönyörű!!! :-)))

Nyáááár!!!

Tombol a kánikula, mindenki szabira megy, én is elpályázom...:-)))
Ott is lesz net ahova megyek, a függőségem nem biztos, hogy le tudom küzdeni:-), majd írogatok, ha rám törnek az elvonási tünetek...:-)

Addig is mindenkinek szép nyarat kívánok!!!

Csomagolás

Nagy feladat áll előttem, két hétre be kell pakolnom...praktikus, viszonylag kevés mennyiséget, ugyanis busszal megyünk egy ideig, cipekedni kell....ajjaj bárcsak már ott lennénk!
Két hét az barátok közt se kevés, főleg ha kiszámolom, hány bugyi, trikó, nadrág, szoknya....kell a több tonnás pipere cuccaimról nem is beszélve, és hát a lábbeli sem utolsó dolog. A fényképezőgépről sem szabad megfeledkezni, elemek, telefontöltő, törölköző....cikázik ide oda az agyam, és mégis biztos lesz olyan amit itthon hagyok.
Na ez eddig még csak az én cókmókom, hol van még a kis tündérkémé, aki a rajz felszerelése nélkül, az alvó társai nélkül ki nem teszi a lábát...
Kezdek izgulni...:-)))

Utazás

Jövő héttől szabin leszek, már jó régen voltam, vagy két éve, akkor is egy rövidke hét volt...Nagyon várom már, hogy kiszakadjak a hétköznapok egyhangúságából, a megszokott környezetből, és világot lássak.
Úti célok: Graz (Ausztria), és Heilbronn (Németország). Mindkét helyen rokonaim élnek, rokonlátogatással egybekötött nyaralás lesz. Igazság szerint jó kis tengerparti nyaralásra vágyom, főleg ilyen hőgutában, ami most van és lesz...de sokat akar a szarka....:-)

Palicsi állatkert

Hétvégén kirándultunk Szerbiában, Szabadka mellett Palicson van egy nagyon szép állatkert. Mindenkinek ajánlani tudom, akinek mehetnékje van!