Bizalom

Bizalom, hit a másikban, féltékenység, rátelepedés, megfojtás..ezek a szavak cikáznak a fejemben állandóan, nem tudom kikapcsolni. Nem hiányzott ez így most ünnep előtt egyáltalán, minden olyan szépen el volt tervezve... De ez az én formám, semmi sem mehet úgy ahogy elképzeltem.
Lehetséges, hogy én dramatizálom túl, lehet, hogy nincs okom szomorúnak lenni, mégis az vagyok. A bizalom egy nagyon fontos darabja a kapcsolatnak, és én ezt elvesztettem úgy érzem. Nem tudok hinni abban, amit mond, mindenben kételkedem...
Kezdődött azzal, hogy szabad nem szabad bele néztem a telefonjába...Lehet nem kellett volna, most legalább nem lennék letargikus, de megtettem. Semmi különös, csak egy üzenet végén elköszönő szó : "Csók"...Ez még magában nem jelent katasztrófát, de nekem már akkor azt jelentette, mivel egy ismeretlen nő nevéhez volt címezve. Elgondolkodva sokszor mondjuk ki azt egymásnak, hogy puszi csók, szóval ezzel nyugtatgattam magam...
Magyarázat: egy új ismerős...
Pár napra rá, jön egy sms, a sors keze, hogy telefon közelben voltam, a megszólítás Szia Édi!...
Erre mit lépjek...Ki az aki nem kezdene fantáziálgatni, kétségek között vergődni. Még akkor is, ha van rá magyarázat... A magyarázatot vagy elhiszem, vagy nem...de akkor is, ha igaz a magyarázat, ott van, hogy miért kell üzeneteket váltani azzal a nővel???
Mindenkinél egyéni méretű a póráz gondolom, amilyen hosszúra engedi a másikat, de engem alapból zavar, ha a párom nélkülem megy szórakozni! Ez önzőség? Rátelepszem ezzel? Túlságosan féltékeny vagyok? Hol az egyensúly? És hogy tudnék hinni neki?

Hiszti

Ma elkapott az idegbaj. Már régen fordult elő velem, régen nagyon nagyon hisztis voltam, olyan igazi hisztis p..a. El kellett hogy teljen egy kis idő, meg aztán meg kellett élnem jó pár élethelyzetet, hogy rá jöjjek ha nem úgy van ahogy én akarom, még nem dől össze a világ. Volt minden a legenyhébb ajtócsapkodástól kezdve....egészen törögetésig, de jelentem leszoktam róla:-)
Főleg, Törpilla miatt is, mivel mindenki egyet ért abban szerintem, hogy egy gyermek mosolygós anyukát szeretne, nem pedig egy pukkanó lufit!
Ma ennek a hisztinek csakis a kezdeménye jelentkezett, azt is csak én tapasztaltam, illetve éreztem, mert egyedül voltam, és azt az össze nem hasonlítható kúszó dühöt érzetem, amit nagyon nehéz elfojtani. Ilyenkor olyan típus vagyok, hogy azt muszáj valakin levezetnem, szegény ha illetékes az ügyben ha nem...
Szerencsére nem volt a közelben senki, így nem esett áldozatul egyetlen szerencsétlen emberke sem:-)
Az ok, ami ezt kiváltotta bonyolult, de jelenleg is bennem van a fusztráció, ami akkor múlik el teljesen ha az ügyet megoldottam. Ha valami függőben van az életemben, akkor nem vagyok nyugodt...ez van!
És nem tudom, hogy hova tehettem olyan fontos iratokat, mint anyakönyvi kivonat, házassági anyakönyvi kivonat...Mindent lehet újra beszerezni, sorban állás, pénz, és megint sorban állás, és....Utálom!!!

Hangolódás

a hétre... Amivel a hétvége után beköszöntött hétfő reggelt töltöttem. Befaltam egy csomag túró rudit, legyen meg az energia:-)
A főnököm rábólintott a karácsony előtti szabimra, így minden gondolatom az idei karácsony körül forog, ami azért olyan különleges, mert megint nyakunkba vesszük a nagy táskákat, és irány Németország (München)!!! Teljes két hét!

Emlékezés

"Ez a legszentebb kötelezettségek egyike, amellyel a barátok, a családtagok tartoznak egymásnak. Nem hagyják kialudni az emlékezés lángját, így aztán, ha valaki meghal, nem tűnik el azonnal és nyomtalanul a világból, valamilyen szinten tovább él, legalábbis addig, amíg azok élnek, akik szerették. Az ilyen emlékezés fontos fegyver az élet zűrzavarai és a halál ellen, ez biztosítja a folyamatosságot a generációk között, hozzájárul a rendhez és az értelemhez."

Emlékezés édesapámra és nagyszüleimre...

Vasárnap reggel

Azt hiszem most már tényleg beköszöntött az ősz. Kinyitva a szemem szürkeség, eső, kicsi köd fogadott. Hasonlít a hangulatomhoz ez az idő, vagy az időtől lett ilyen???

Hétvégén mindig rám szakad a szabadidő, van időm gondolkodni és az nálam mindig rosszul sül el. Jó lenne úgy alakítani az életemet, hogy ne csak mindig megoldatlan talányokról kelljen gondolkodnom, hanem arról, hogy jó ez így ahogy van, megelégedve szemléljem végig a hetet, az elmúlt hónapot. Biztonságban érezzem magam,elégedett legyek. Lehet így alakítani az életet?
Mindenki saját szerencséjének a kovácsa szokták mondani, sok minden az agyban dől el! Jó lenne nekem egy agymosás!:-) Vagy csupán fel kellene nőnöm az élethez! Ez volt a szokásos vasárnapi szomorkás elmélkedésem.


glitter-graphics.com

Mínusz három???

Azt hittem leesek a székről!!! Szokásom, hogy megnézegetem az időjárás előre jelzéseket, volt idő mikor meteorológus akartam lenni...:-)na de ezt hagyjuk!
Szóval szerda éjszakára -3-at jeleznek, sőt havazást!!!
Ma még egy szál semmiben, pár nap múlva meg csizma, kabát! Tényleg eltűnt az átmenet, pedig az a legjobb, se hideg, se meleg.

Akkor mehetünk télikabátot, meg csizmát is venni Törpillának, ennyit a spórolásól!




glitter-graphics.com

Fásultság

Lassan vége egy unalmas vasárnapnak, egyedül érzem magam. Kezdődik egy új hét, hétköznapok tömkelege, ugyanaz a forgató könyv minden nap...
Foghatnám sok mindenre ezt az érzést, de talán csak magamat hibáztathatom, nem vagyok elég erős elhatározásaim megvalósításához! Nem vagyok elég önálló egyedül lenni...Nem tudok mit kezdeni magammal? Lehet...
Fogalmam sincs mit és hogy kéne tennem, hogy ne érezzem ilyen szürkének az életet...
Ez egy hullámvölgy, lehet pár óra múlva már jobb lesz...


glitter-graphics.com

Miért vagyok hálás?

Mária
kérdésére válaszolva:

-hálás vagyok, hogy élhetek és a sok rossz mellett sok jót is átélhetek!
-hálás vagyok a kislányomért, aki a legelső értelme az életemnek!
-hálás vagyok, hogy van tető a fejem felett, ha nem is a sajátom, de ki tudom fizetni az árát!

Köszönöm a kérdést! Nem adtam tovább, sorry, de aki elolvassa az enyémet, írjon ő is egy ilyen bejegyzést, érdemes ezen elgondolkodni!




glitter-graphics.com

Kávé szünet

glitter-graphics.com

A 3in 1 kompozícióval idáig beértem, mert nem a fáradság leküzdése miatt ittam, hanem csak úgy az ízéért. Aztán minden napnak van egy holt pontja, amikor én legalább is, majd be alszom, csukódnának le a szemeim, a nyakam alig bírom tartani...Próbából bedobtam egy feketét, persze, jó sok édesítővel és tejjel,láss csodát, már ha akartam volna, akkor sem tudtam elaludni...
Félek, hogy túlzásba viszem, igaz tartom magam a napi egyhez, max. kettő, de mi van ha nem hat, aztán egyre több kell:-) Szeretem az ízét, tulajdonképpen egy rituálé,elcsendesülés, megnyugvás egy kis időre, beszélgetéssel egybe kötve, pedig csodálatos.
Nem tudom eldönteni, egészséges, vagy nem? Mértékkel azért remélem nem vészes.



glitter-graphics.com

Húzós hét!

Úgy vagyok vele, ha ezt a hetet túl élem....nagyon kivagyok már így szerda környékén, még két nap. Kicsit túlzásba vittem a melót, úgy állok hozzá, hogy amíg kész nem vagyok nincs szünet...na aztán ma hajnal óta fél négyig meg sem álltam, már teljesen kiszáradtam, éhséget nem éreztem, de hulla fáradságot azt igen.
Most egy zuhany és kávé kicsit helyre rázott, hogy kibírjam az itthoni délutáni és esti műszakot, de valószínűleg este nem kell elringatni...:-)

"Hol vagyok otthon, Nem tudom, De ha fáradt leszek És elbukom, Simítsd le arcomról A rémálmok Ólomporát, Az éjjelt virraszd át!" (Ákos)

Ásványvíz kontra csapvíz

Már vagy tíz éve mióta városba költöztem ásványvizet iszok, otthon falun szép, tiszta víz volt, senkinek nem jutott eszébe vizet venni.
Itt megismerkedtem életem párjával:-), aki csak palackból itta a vizet, én is rászoktam, azóta már az otthoni vizet sem iszom, valamiért nem "ízlik", itt a városban meg egyenesen úgy érzem, hogy szemcsék rakódnak le a számba, ha a csapból iszok...
Mégis sokat gondolkodom a dolgon, mert sokan ezt isszák, és semmi bajuk tőle, én meg sokat spórolhatnék ha nem venném tucat számra az ásványvizet, és az erőmön is, mert felcibálni az emeletre negyvennégy lépcsőn....a tüdőm szoktam kiköpni mire felérek...
Meg aztán olyat is hallani, hogy a bolti vízbe is rakhatnak sok mindent, ami nem oda való...Döntse el az ember lánya...