Viaskodás önmagammal

Az eszemmel tudom, hogy jobb a távol, külön élés egymástól, ha együtt nem megy békésen. De gyakorlatban annyira nehéz ezen az úton lépni, mert a megszokás, a kötődés ott van.
Nagyon régóta húzom halasztom, nyűglődöm, de most ért meg a vég...

Denevér a házban

Képzeljétek, tegnap este arra lettünk figyelmesek, hogy a folyosón a bátyám Béci macskája ami egyébként tündéri perzsa cica, kerget valami madarat. Na mondom bejött egy kismadár, valahogy ki kellene kergetni.
Mikor közelebbről megnéztem, tényleg madár féleség, de nem kis veréb, amire én gondoltam, hanem szerintem nagyon kis rusnya fejű valami. Hanyatt homlok rohantam a szobámba, égő, de félek az ilyen nem beazonosítható valamiktől...
A hős bátyám kimerészkedett, miközben a szegény rémült kis szörny az egyik kilincsen lóbálta magát lefelé, és megállapította, hogy az bizony denevér (Bőregér:))
Sötét volt már javában,valahogy bekószált a szerencsétlen a nyitott ablakon. Bátyám kinyitotta az ablakot neki, hogy kitaláljon, aztán eltűnt..., mire mi kinéztünk, hogy mi van vele...mindenkinek a fantáziájára bízom hova lett...de aztán a társaság tagjai nem sokat aludtak éjszaka:-)

Tovább

megyünk holnap Németországba, hétfőtől indulnak újra a hétköznapok. Izgalmas lesz, vasárnap éjjel érek haza, és reggel hatra meló...:(
Most így le sem tudom képzelni, hogy veszem rá magam kétheti pihi után a koránkelésre! De nem is filózom ezen, inkább Carpe diem:-)

Stájer ország

Nem hiába nevezik Ausztria zöld szívének...Boldog vagyok, hogy láthatom ezt a csodálatos tájat, amit ezidáig csak, filmekben láttam!
Olyan csodálatosan szép, hangulatos kis falvakban jártam, ami olyan mint egy meseország, tele gyönyörű, színes, illatos virágokkal, a falvak kis templomával, amely minden negyed, félkor és egészkor figyelmeztetően csilingel. A zöld hegyvonulatokon elterülő házacskák, amelyek takarosak, muskátlival díszítettek, gyakran olyan érzésem van mintha álmodnék....Az osztrák falusi idill: Sehol egy aprócska szemét, ez a tisztaság, ez a rendezettség annyira jó a szememnek,hát még a lelkemnek, az emberek barátságossága, Krüss Got-al köszönnek, és mosolyognak.
Tegnap megnéztünk egy kis kápolnát két falucska között, hozzáteszem, hogy itt is a fű levágva, rendezett környezet van. Visszatérve a kápolnára elámultam. Kívül belül gyönyörű képekkel ábrázolva, a vallási motívumok egybe szőve a népi motívumokkal....a kápolna mögött csobogó patak...Rám tört a vágy, hogy én is ezt akarom, ilyen helyen, ilyen környezetben lakni...Itt joggal hihetem, hogy az emberek boldogok, aktív munkáskezű emberek, akik rendben tartják a környezetüket, és így az életüket. Hát álmodozom...

De nagyon

meg kellene tanulni németül!!!
Kár, hogy olyan lusta vagyok, és nehezen kezdek neki az elgondolásaimnak. Most, hogy itt mindenki németül beszél ugye, még álmomban is a német hangzások cikáznak, és tetszik, hogy megmaradnak szavak kifejezések!
Mindig megyünk mindenfelé, ebédelni, vacsorázni...kellemetlen tátott szájjal ülni, és várni a fordítást, ami vagy jön, vagy nem...
Ilyenkor mindig elhatározom, hogy na majd most...aztán pár napig rajta vagyok az ügyön, aztán feledésbe merül, ez olyan mint a fogyókúra...:-)))
Úgy szeretnék ezen a rossz tulajdonságomon változtatni! Kitartásnál biztos nem álltam sorba, amikor osztogatták!

Shön Sonne jedermann!!! (szép napot mindenkinek)

Magyar autóbusz

Szerencsésen megérkeztünk Stájer országba!
Az utazás nem volt éppen kellemes. Úgy kezdődött, hogy ugyebár Szombathelyig autóbusszal mentünk, negyven fokos meleg, nyolc óra út, az ember elvárná, hogy légkondi legyen, ha már egy helyben kell ülni ennyi időt, kényelmetlen, kemény székeken!
De sajnos csak álmodozhattunk a légkondiról, mindeniről csak úgy szakadt a víz, élmény volt a saját izzadságunkban főni...

A Balcsinál jártunk már, mikor amikor villám, dörgés, és minden ami egy jó kis vihar kelléke beköszöntött...szakadt az eső, a levegő igen csak lehűlt, de mi nem sokat éreztünk belőle, továbbra is szaunáztunk, mert a tetőn lévő kis rés is becsukásraítéltetett, hogy ne essen be az eső!

Hosszú-hosszú zötykölődés után végre megérkeztünk a célhoz, szedegettük ki a csomagokat a csomagtérből. Ez volt az utolsócsepp a pohárban, a táskák átázva....:(
Bennük a ruhákból csorog a víz....
Megérne egy pert, de lehet hogy ez ma Magyarországon természetes...

Végülis az osztrák magyar határt átlépve a táj szépsége feledteti velünk a kellemetlen élményeket....ez a hely gyönyörű!!! :-)))

Nyáááár!!!

Tombol a kánikula, mindenki szabira megy, én is elpályázom...:-)))
Ott is lesz net ahova megyek, a függőségem nem biztos, hogy le tudom küzdeni:-), majd írogatok, ha rám törnek az elvonási tünetek...:-)

Addig is mindenkinek szép nyarat kívánok!!!