Hiszti

Ma elkapott az idegbaj. Már régen fordult elő velem, régen nagyon nagyon hisztis voltam, olyan igazi hisztis p..a. El kellett hogy teljen egy kis idő, meg aztán meg kellett élnem jó pár élethelyzetet, hogy rá jöjjek ha nem úgy van ahogy én akarom, még nem dől össze a világ. Volt minden a legenyhébb ajtócsapkodástól kezdve....egészen törögetésig, de jelentem leszoktam róla:-)
Főleg, Törpilla miatt is, mivel mindenki egyet ért abban szerintem, hogy egy gyermek mosolygós anyukát szeretne, nem pedig egy pukkanó lufit!
Ma ennek a hisztinek csakis a kezdeménye jelentkezett, azt is csak én tapasztaltam, illetve éreztem, mert egyedül voltam, és azt az össze nem hasonlítható kúszó dühöt érzetem, amit nagyon nehéz elfojtani. Ilyenkor olyan típus vagyok, hogy azt muszáj valakin levezetnem, szegény ha illetékes az ügyben ha nem...
Szerencsére nem volt a közelben senki, így nem esett áldozatul egyetlen szerencsétlen emberke sem:-)
Az ok, ami ezt kiváltotta bonyolult, de jelenleg is bennem van a fusztráció, ami akkor múlik el teljesen ha az ügyet megoldottam. Ha valami függőben van az életemben, akkor nem vagyok nyugodt...ez van!
És nem tudom, hogy hova tehettem olyan fontos iratokat, mint anyakönyvi kivonat, házassági anyakönyvi kivonat...Mindent lehet újra beszerezni, sorban állás, pénz, és megint sorban állás, és....Utálom!!!