Bizalom, hit a másikban, féltékenység, rátelepedés, megfojtás..ezek a szavak cikáznak a fejemben állandóan, nem tudom kikapcsolni. Nem hiányzott ez így most ünnep előtt egyáltalán, minden olyan szépen el volt tervezve... De ez az én formám, semmi sem mehet úgy ahogy elképzeltem.
Lehetséges, hogy én dramatizálom túl, lehet, hogy nincs okom szomorúnak lenni, mégis az vagyok. A bizalom egy nagyon fontos darabja a kapcsolatnak, és én ezt elvesztettem úgy érzem. Nem tudok hinni abban, amit mond, mindenben kételkedem...
Kezdődött azzal, hogy szabad nem szabad bele néztem a telefonjába...Lehet nem kellett volna, most legalább nem lennék letargikus, de megtettem. Semmi különös, csak egy üzenet végén elköszönő szó : "Csók"...Ez még magában nem jelent katasztrófát, de nekem már akkor azt jelentette, mivel egy ismeretlen nő nevéhez volt címezve. Elgondolkodva sokszor mondjuk ki azt egymásnak, hogy puszi csók, szóval ezzel nyugtatgattam magam...
Magyarázat: egy új ismerős...
Pár napra rá, jön egy sms, a sors keze, hogy telefon közelben voltam, a megszólítás Szia Édi!...
Erre mit lépjek...Ki az aki nem kezdene fantáziálgatni, kétségek között vergődni. Még akkor is, ha van rá magyarázat... A magyarázatot vagy elhiszem, vagy nem...de akkor is, ha igaz a magyarázat, ott van, hogy miért kell üzeneteket váltani azzal a nővel???
Mindenkinél egyéni méretű a póráz gondolom, amilyen hosszúra engedi a másikat, de engem alapból zavar, ha a párom nélkülem megy szórakozni! Ez önzőség? Rátelepszem ezzel? Túlságosan féltékeny vagyok? Hol az egyensúly? És hogy tudnék hinni neki?
Témák
blog
(14)
írás
(14)
kaja
(12)
gondolat
(11)
játék
(11)
utazás
(11)
zene
(11)
Törpilla
(10)
cica
(9)
hétköznapok
(8)
karácsony
(8)
ovi
(7)
ünnep
(7)
film
(6)
filózás
(6)
könyv
(6)
hétvége
(4)
kérdés
(4)
ősz
(4)
betegség
(3)
dalszöveg
(3)
link
(3)
szórakozás
(3)
vers
(3)
video
(3)
Coelho
(2)
autó
(2)
család
(2)
csecse becse
(2)
díj
(2)
hír
(2)
idézet
(2)
alkonyat
(1)
bénázás
(1)
haza
(1)
kaland
(1)
kép
(1)
kötés
(1)
mindenféle
(1)
pénz
(1)
story
(1)
tv
(1)
újság
(1)
25 megjegyzés:
Nem irigyellek.
Én is szoktam helló szivi, csók stb leveleket váltani a férfi barátaimmal, de ezek 10-15-20 éves kapcsolatok, a párjaink ismerik egymást, és ez senki előtt sem titok. Ha ez új kapcsolat, alig ismert nővel, akkor nem kecsegtetlek jóval.
Ami a férfiak szórakozását illeti, van amikor tényleg sörözős partit akarnak, de ott nő nincs is. A hapsim ezt igényli, és boldogan elengedem. Másfajta szórakozóhelyre nem jár, ha mégis akkor mindig ketten megyünk.
Hívjátok fel együtt a nőt teljesen váratlanul, és kiderül minden. Jobb, mint kétségek között élni. Annál szarabb nincs... tudom. :(
Jájjj....hát,a csók a végén számomra talán még belefér.De egy új ismeretségnél az édi megszólítás...nálam kiverné a biztosítékot.Lazák vagyunk,meg minden,de azért ennyire nem kéne!Mi nagy ritkán eljárunk külön is,de én csak barátnőkkel,a Férjem meg olyan pasikkal,akik engem előbb ismertek és nagyon szeretnek,szóval tuti ártatlan szórakozás:-).
Sajnálom...szerintem is hívja fel,amikor Te is hallhatod,de hirtelen dobd fel az ötletet,ne tudjon előre készülni rá a Párod!Ha nincs oka bújkálni,azonnal rá fog állni!
Sajnálom:-(!
Én is agyalnék...és ez nem jó...nagyon nem...remélem megoldódik..és csak egy hülye agyalás marad... :S
:((((
Fogalmam sincs, mit csinálnék.
Hjajj... :(
Raindroppal teljesen egyetértek.
Ez nem önzőség. Le kellene ülnötök kettesben és lehetőleg nyugodtan megbeszélni ezt a dolgot.
Megbeszéltük! Köszönöm a hozzászólásokat, jobb más szemmel is megnézni a szituációt. Mindenki szerint vaj van a füle mögött, de a mi kapcsolatunk eléggé bonyolult, és a bejegyzésemben nem írtam le mindent, mert részletekre nem akarok kitérni. Legyen elég az hogy se veled se nélküled a kapcsolatunk, remélem egyszer még ebben az életben felnövünk, hogy eldöntsük akkor veled, vagy nélküled.
Ami az smseket illeti számomra magában zavaró, de azt hiszem nincs okom pánikra...ezt megint hosszú lenne leírni, és nem szeretnék nagyon bele menni...
A kérdés már csak az marad az együtt ünneplés, vagy ugrik? Rajtam áll!
Én ilyen apróságok miatt jutottam el oda, hogy mostmár az se hatna meg ha a saját ágyamban egy másik nővel lelném a férjemet.. mert leszarom.. és azt kívánom, bár írhatnám, hogy nem így van de így van.. hiába szeretem, néha még kívánom is, és hitem miatt is megmaradok már az ő feleségének, tőllem azt csinál amit akar, nem vagyok képes már szerelmet érezni iránta. csak szeretetet. és mikor a szerelem elmult, elmult a fájdalom is amiatt amit tett vagy gondoltam, hogy tett.. nem biztos, hogy egészséges ez így, magamat ismerve rengetegszer kellett visszafognom magam és biztos, hogy kell is még, hogy ne essek szerelembe majd valakivel, hogy tisztán élhessek, aztán hogy erről ki mit gondol.,, az az ő gondja nem az enyém, az én életemet én élem...
Náncsi,ez nagyon keserűre sikeredett...akkor télleg elmúlik a szerelem meg a vágy:-(?Mondták mások már,hogy idővel így lesz,készüljek fel,de én még mindig nem hiszem el:-(!
Bár megpróbál közénk is állni egy nő,úgy hívják:Anyós:-).Férjemen múlik,mi lesz,eddig mellénk állt...
Kacskaringopia,azt elfelejtettem az előbb,hogy örülök hogy le tudtatok ülni és drukkolok,hogy boldog legyen az Ünneped!!!Meg utána is:-DD!
Lányok, lehet,hogy most utálni fogtok, de nálam szabály, hogy az ő telefonja az ő telefonja, az én telefonom meg az én telefonom. És egyikünk sem nézheti meg a másik üzeneteit. Az enyémet sem nézheti meg, és van olyan sms-em, amiben puszival köszön el egy pasi. Mégsincs semmi közöttünk. De a titkaimra szükségem van, azokat nem adom. Így lehetnek a férjemnek is, egye fene...
Huh Náncsi én akkor inkább tényleg elválnék, minthogy egész életemben megfosszam magam attól az érzéstől, hogy bizseregjek a pasimtól:-), ez van, kiderül tényleg önző vagyok, de megértem teljesen amit írsz, és ezért minden tiszteletem a Tiéd, ezt már az elején kihangsúlyoztam, remélem emlékszel rá!!!
SKata köszi a biztatást, én bevallom eltúloztam, mert biztos vagyok benne, hogy értem rajong változatlanul, és azt is be kell hogy valljam, túl féltékeny vagyok és amit a férfiak nem szeretnek, hát igen tudni akarok minden lépéséről...Ájj, ez eleve rosszul hangzik...
Plim én ezért nagyon irigyellek, ez típus kérdés szerintem, mert én meg nem tudom megállni, hogy ne agyaljam túl a dolgokat...
Én akartam ide írni, írtam is, de úgy látszik el is kellett volna küldeni... hmm.... szerintem a bizalmatlanság és féltékenység nem vezet sehova, ha meg tudjátok beszélni, akkor minden oké - és kívánom, legyen így. Amúgy a személyes szabadság területét én is védelmembe veszem, bár nincs titkolnivalóm, nagyon kiakadnék, ha a telefonomban turkálna a párom. Ha bizalom nincs, semmi nincs. Persze nem kell "birkának" lenni.Vannak dolgok, amiket nem feltétlenül kell kibeszélni, lehet, hogy oka van rá, hogy nem akar a csajról beszélni és ez az ok nem feltétlenül az, hogy vele akar lenni így vagy úgy... hosszú és bonyolult volt, kár, hogy szerintem csak én értem miről írok :S
Örülök, hogy már sokkal pozitívabb hangnemben írsz, én nagyon drukkoltam nektek. :)
Kacskaringópia! Miután elolvastam a bejegyzésed, úgy akartam kezdeni a hozzászólást, hogy ajjajjj.....
De mire a hozzászólások végére értem, látom, hogy már megbeszéltétek a dolgot. Örülök, ha rendben van az ügy, és tisztázódtak a félreértések.
Macskusz nem csak Te érted, értem én is!:-)És igazad van Neked is a személyes szabadságról, de mi van ha túlságosan megbízik valaki a másikban, nem olvas bele, nem tudja mi zajlik a háta mögött...ki se derül, na jó ez egy lehetőség. Sok felé lehet terelni ezt a témát, több oldalon keresztül lehet vesézni...:-)
Óvónéni köszi, jól esik tényleg!:-)
Timkee Neked is köszi:-), magamban még nem tisztázódott, de csak azért mert bizalmatlan vagyok...
Mikor elolvastam 2 napja, nem tudtam mit irjak, butasagokat nem akartam... De orulok, hogy tisztazodni latszik a helyzet! Szerintem is, a legjobb 1. lepes oszinten megbeszelni a dolgokat.
Az én Jetim meg tündérkémnek hív minden nőt, most mit szólsz. :o)
De megmondtam neki, hogy ha meg akar csalni, OK, de ha rájövök megölöm a csajt és úgy rendezem, hogy ő legyen a gyanúsított. ;o)
És én is megszoktam nézni a telefonját és ő szereti, ha féltékenykedek egy kicsit. Mint pont hétfőn, amikor áááállítólag telefonon beszélt valakivel és nem nőt hozott haza és meglepődött, hogy itthon vagyok. ;o)
Állítólag, ha féltékenykedek, akkor legalább biztos benne, hogy szeretem. ;o)
Ez nem keserű, ez őszinte:))
tudom, hogy talán nem ez a normális, de a házasságom, az énemnek csak egy kicsi része, nem engedem meg hogy mindent elszarjon.. nem tökéletes.. sőt néha szar de én ezt vállaltam,.. beszélgettem egy szerzetessel, és azt találtam mondani, hogy az ő életük szerintem egyforma mire ő azt mondta, "annyira, mint a feleségeké,"
hisz külömböző életállapotnak tűnik de mindkettőben ott van, hogy szeretettel kívánunk szolgálni. Nem szerelemmel bár néha az is sikerül mindkét életállapotban, lehet hogy közben boldogok vagyunk s viszontszeretve érezzük magunkat, lehet hogy agyon vagyunk taposva és semmit nem kapunk.
Én úgy akarok élni, hogy az én életemben első helyen mindenben Isten legyen, hogy a vele való kapcsolatom legyen a lehető legharmonikusabb, az ideális az lenne, ha ezt egy szép házasságban családban élhetném meg, de nekem nem ez adatott, viszont így megmutathatóm, hogy engedelmes vagyok és a szeretetemmel akkor sem fukarkodok ha bántanak, vagy eltaposnak. Én boldog vagyok, mert a nehézségek idején is érzem Isten közelségét, nem tudom ezt másképp mondani csak így..
ez nem keserű, hidd el nincs bennem harag.. jó adag cinizmus, szarkazmus, önirónia, néha szomorúság.. De ezekgyárilag beépítettek.. gyerekkoromban is önirónikus előadásokat tartottam magamnak magamról:DDD
23 éve ismerjük egymást a férjemmel és 20 éve vagyunk házasok. Elmondom nektek, hogy igen is van szerelem az x évek után is. Van bizalom is, van hiányérzet és van egyetértés (igaz vannak nézeteltérések), van akarat, hogy szeressük egymást, van összetartás és van együttérzés, van segítőkészség és van szerelem!
Nem tudom elképzelni az életemet úgy, hogy folyamatosan figyelnem kellene, hogy féltékenykednem kellene, hogy a telefonomat elzárva kelljen tartanom, hogy a leveleimet, takargassam, hogy a barátaimat szégyellni kelljen. Itt sokat számít a bizalom. Egy házasságban mind a kettőnek akarni kell együtt maradni, akarni kell egy irányba menni. Kell a bizalom, a szeretet, a kitartás. Mi nem tudnánk egy ekkora családot tisztességesen ellátni, ha nem volna Isten velünk, és, ha nem volna szeretet bennünk egymás iránt. Nem kell, hogy a családra gondoljunk. Kell, hogy magunkra gondoljunk. Istent szeretni úgy, hogy a féltékenység és a bizalmatlanság, (gyűlölet?)van az emberben? Lehetséges? Nem! Mivel ezek bűnök és Isten utálja a bűnt.
Ha úgy él egy hívő család, hogy folyamatosak az összetűzések, akkor az is bűn és a biblia azt írja, hogy gyilkossággal ér az fel. És milyen bűn a gyilkosság? Halálos bűn, ami megbocsájthatatlan.
Tanácsom az lenne, ha akartok egyáltalán együtt maradni a párotokkal, hogy csábítsátok vissza, próbáljátok megtartani.
Akarjátok egymásban a megismert szerelmest ismét megismerni. Ha nem akartok egymás mellett békében megélni, akkor miért is vagytok együtt?
Ez nem törvény, ez csak az én 23 éves megtapasztalásom, hogy igen is szerelmes lehet egy házaspár egymásba sok év után is (gyerekekkel a hátuk mögött). Üdv. Mária
Mária!
Először is gratulálok, csudaszép életed lehet..
Nálunk ez mindössze azért más, mert itt egyedül én küzdök 13éve a házasságunk fennmaradásáért, a férjemnek, ez olyan legyen családom, hogy legyen hova hazamennem, és legyen meleg, meg kaja, meg aranyos gyerekek, de tenni érte nem vagyok hajlandó dolog.. az anyagiakat összehozza de nincs a gyerekeknek olyan élményük, hogy pl: apánkal milyen jót játszottunk, még olyan sincs, hogy apánk elfogad minket.. Azért abban biztos vagyok,hogy nekem kicsit nehezebb dolgom van egészséges lelkületű gyerekeket nevelnem egy ilyen apa mellett mint neked a te szerető férjed mellett...
ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem mint embert, főképp nem jelenti azt hogy gyűlölöm,, csak nincs köztünk //bennem// szerelem..
és azt ugye gondolom te is jól tudod, hogy az érzéseinkről nem tehetünk.. csak a tetteinkről...
az én lelkiismeretem jó, sokat imádkozom a férjemért, elfogadom őt olyannak amilyen.., ezt sokan akkor se mondhatják el, ha szerelemmel szeretik a párjukat..
Altair Téged én már régóta irigyellek a Jetid miatt...:-)
Náncsit változatlanul megértem, és csodálom, mert én nem lennék rá képes!
Mária Neked meg nagyon nagy szerencséd van, ezt tudnod kell, mert nagyon ritka a tökéletes házasság. Persze tenni kell érte, mindkettőnek, és itt a lényeg, mindkettő ugyanakkor tegyen érte, mert ha nincs az igyekezet sem összehangolódva, akkor nem találkoznak soha. És sajnos ez a gyakoribb, ill. az, hogy az emberek gyorsabban feladják, főleg a mai világban, amikor olyan sok a válás!
Náncsi kitart a férje mellett, holott megbántották, biztos nem múlt volna el a szeretet ok nélkül...
Sokszor filózom én is azon, hogy ami egyiknek megadatott, a másiknak nem...
Hát, én még egyszer sem néztem bele a férjem telefonjába. Eszembe se jutott. De volt rá eset, hogy egyebet tettem szóvá... Azért nekem is rosszul esne, ha rájönnék hasonló dologra. De örülök pl., ha elmondja hol járt, kikkel találkozott, stb. De ez kölcsönös, én is elmondok neki sok mindent. Szerintem, ha csakugyan "rossz útra lépne" valamelyik fél, azt gondosan eltitkolná. Pl. letörölné az sms-t, email-ket, stb.
Szerintem is az a jó, ha megtudjuk beszélni az ilyesmit. Hadd lássa a férjünk, hogy szeretjük őt - nem féltékenyen, hanem szerelmesen és csábitóan:). Persze, az élet gondjai miatt ez nem mindig könnyű, olykor kihűl a "kályhánk", de érdemes energiát szánni a hevitésre!!! Az érzéseket tanulni kell. Lehet, hogy nincs hangulatom kedveskedni, de ha egy ici picit megerőltetem magam, beindul:). És melyik az a férfi, aki otthagyná szeretetteljes, kedves feleségét, aki nem csak anya, szakácsnő, takaritónő, titkárnő, hanem szeretője is a férjének?!
Maresz én ilyet azért elég sokat tudnék sorolni neked.. és tudod, azért.. nem mondom hogy ideális feleség lennék.. vagy mindenki az lenne aki mellől lelép az ura.. de azért, nem csak egy nő feladata a házasság összetartása.. és nem csak a férfiak lógnak ki itt ott az ideális családkából.. előfordul az bőven hölgyekkel is..
Azért meg lehet nézni ennek az országnak az erkölcsi állapotát akár abból a szemszögből is, hogy mennyi házasság végződik válással..
Megjegyzés küldése