Mi Törpilláék öltözőjében levetkőztünk, fel a benti cipőt, tanácsokkal ellátva a kiscsaj a mai napra, aztán indulás a Cica csoport terméhez, ahonnét még mindig sírás hallatszott.
Megállok az ajtóban, óvónéni sehol pár gyerek az asztalnál álmosan kirakózik és egy drága kislány a maciját ölelgetve keservesen sírdogál. Óvónéni sehol. Átnézve a szobán, az ajtó nyitva, a másik helységben cseverészik két óvónéni. Kicsit, vagyis nagyon kiakadtam, egy hogy beviszem a gyerekem, nincs senki a teremben, szeretem "átadni", köszönni, itt vagyunk, megyek, elköszönni...
Feltünt gondolom, hogy nem akarok távozni, csak álltam döbbenten, erre odapislant, mondom sír a kislány, illetve kiabáltam, mert muszáj volt. Erre vállat von...Nem jött oda, maradt a helyén, én meg bőszen pusz Törpillának és elviharoztam. Nekem ebben az a szomorú, hogy lehet ok, hogy a kislány sírós, vagy anyukája után sír, és vígasztalhatatlan, de miért nem pátyolgatják egy kicsit, biztos jobban érezné magát...
És akkor az én kislányomnak is ha valmi baja van, akkor csak vállat vonnak?
Minden tiszteletem azoké az embereké akik naponta TÜRELMESEN gyerekekkel foglalkoznak, nehéz lehet, de többszörre tapasztaltam, a mi óvodánkban ezt a hozzá állást, pl. nyáron a gyerekek a tűző napon szaladgálnak, óvónénik hűsítőket iszogatva hűvösben csacsognak.
Emlékszem egyszer mentem Törpilláért a szoknyája cafatokban lógott róla...mi történt? Hát motorozott...
Nem szeretnék ezzel általánosítani, biztos vagyok benne, hogy legtöbb óvónéni felelősségteljesen végzi a munkáját, tudom, hogy szokott olvasni engem is egy ÓVÓNÉNI, akiben biztos vagyok, hogy más a hozzááláása, blogját olvasva legalább is engem meggyőzött!:-)
Valószínűleg más anyukának is volt már ilyen tapasztalata, ez csak egy mai élmény volt, volt már rosszabb is, ami pont az én lányommal történt, de ez egy másik történet!
glitter-graphics.com
12 megjegyzés:
Az én gyerekeim református oviba járnak, és az egyik ovónő, mindig a sátánról meg ilyenekről mesélt nekik. Az egyik este meg a kislányom sírva aludt el, mondván, hogy fél a sátántól.
Másnap bementem az oviba, volt ott minden....
Gondolhatjátok....
PI: :o) Imádtam volna látni!
A mi ovinkban sem fordul elő ilyen. Volt sírós gyerek nem is egy, de az óvónéni ölében sírtak. Az egyik, egy Ádi nevű fiú mindig addig üvöltött, amíg vissza nem adta a reggelit, utána már szépen játszott. :o) Óvónénik és anyuka ezt tudták és volt pótruha. :o)
Na, de magányosan sírni hagyni. Ez olyan szomorú!
Annak, hogy ilyen óvónénik lehetnek a pályán, az is az egyik oka, hogy a felvételin nem azt vizsgálják, hogy a jelöltnek van-e érzéke, türelme a gyerekekhez,hanem azt, milyen tisztán énekel, és milyen ügyesen bukfencezik. Pedig a gyerekekhez nem lenne szabad bárkit odaengedni, mert ők nem tudják megvédeni magukat a felnőttek ostobaságától.
Ha egy pillanatra megrendül a bizalmam abban aki egész nap a gyerekemre vigyáz, hátraarc, és vissza se nézek... csak olyan ovónőt tudok elképzelni, aki megnézi, hogy biztosan felvette e minden kölök a meleg zoknit, aki ha kell megmosdatja őket ha lehánnyák a rucit,és ezt úgy hogy még véletlenül se érzi a gyerek hogy teher... nálunk a gyerekek 50%a cigány.. iszonytató, hogy néha milyen körülmények közül érkeznek, koszosan stb.. de soha nem hallottam egy szót se, láttam még egy pillantást se az ovónőtől ami meg külömböztette volna a koszos szakadt ruhás kölköket a jegyző unokájától.. ha így lenne csalódnék.. az igazi ovónő 8 síró gyereket is az ölébe vesz nem hogy egy sírós picurkát.. szomorú, hogy sajnos kevés igazi ovónéni van..
PI mikor az én legnagyobbjaim voltak kicsik, az egyik ovónéni az ágyipoloskáról beszélt nekik,.., napokig ugy voltak hajlandóak csak elaludni ga előtte szétszedtük és kiporszívóztuk az ágyükat:SSSSS
PI ti vallásosak vagytok?:? mert nálunk pl nincs ebből gond, de ők itthon is hallanak ilyesmit, nem lepné meg őket az ovónéni:)))
amugy milyen református ovónő az aki nem a lelkiismeretről beszél hanem a sátánnal ijeszteget???
Köztük is vannak ilyenek is meg olyanok is. Én nem hagytam volna szó nélkül... nekünk szerencsére normális óvónénik jutottak, de az igazi kincs a dadus, a fiam érzékeny lelkét kiválóan ápolták, volt nagyon nehéz időszaka és ott nagyon is kellet, hogy így is vigyázzanak rá...
Bár tény, hogy nálunk is előfordult olyan, hogy miután leadtam a kisfiamat, utánamszaladt és a kapuból vitte vissza az egyik anyuka... én meg tök nyugisan mentem dolgozni, hogy a gyerekem biztonságban van... ezt csak jóval később tudtam meg, amikor az anyuka elmesélte, hát utólagosan is szívrohamot kaptam, mert igencsak forgalmas arra az út és hát egyébként is...
Üdv :)
Ezek valóban érdekes kérdések. Ahhoz tényleg ragaszkodj, hogy "átadd" a gyerkőcöt, mert onnantól kezdve az óvónő felelőssége, hogy vigyázzon rá.
A trécselést meg inkább nem kommentálnám, a volt főnököm egy ilyen eset után simán azt mondta volna, hogy másnap már be se menjek dolgozni.
Sírósból meg van olyan, akit jobb békén hagyni, de ez persze nem azt jelenti, hogy akkor már figyelni sem kell rá, sőt. Fokozottan kell ügyelni, hogy nyugi legyen körülötte, és megnyugodhasson magától, ha már az óvónő közelségét visszautasítja.
Sátán és ágyipoloska lol :DDD Én egyszer az izomlázzal jártam úgy, hogy elmagyaráztam a kölköknek mi az, és másnapra az összesnek olyan volt :) De mi ma a fehérneműkről beszélgettünk. (Nem én kezdtem!!!) Némelyik apuka gyerekétől nagyon gyorsan köszöntem el délután, nehogy fülig vörösödjek... :)
Nekünk most nagyon jó óvónénink vannak. Tavaly volt egy kis összetűzés, de mindent elrendeztünk és mindenki tudta, hogy mi a dolga. :D
Náncsi: Nem vagyunk vallásosak, a gyerekek nincsennek megkeresztelve. Én és a feleségem római katolikusosak vagyunk, a feleségem az esküvőnk előtt vette fel, hogy templomban meg tudjunk esküdni.
Azért járnak református oviba, mert még itt az a legjobb.
Amúgy azóta minden renben.
Ui: A postás kétszer csenget:)
Banyek PI.. elősször is kösz.. másodszor: neked aztán nem zsibbadt el a kezed az írásba:DDDD de gyönyörű mindkét lap.. és ami nekem fontos: nincs még egyikből se, karácsonyiból az azért ritka hogy ne legyen már olyanom:))
Igen nálunk is volt hasonló történet, mint Macskusznál, a többi gyerek bent uzsonnázott, egy kicsi meg kint kószált az udvaron...így végig gondolva nem jó ovit választottunk, de most már nem szeretném kiszakítani a barátai közül...
Náncsi és PI mit titokzatoskodtok itt:-), szerelmes leveleket küldözgettek egymásnak?:-)
Nagyon sajnálom, hogy tapasztalsz ilyen hozzáállást..mert igen nem egyszerű a gyerekekkel nap mint nap...de vállvonással elintézni a problémát...ultra gáz...nagyon szomorú...kár, hogy ilyenkor a vezetőség ezt nem látja.. :S
Megjegyzés küldése