Hóban ébred majd az ünnep,
minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni,
mint a békés nagyvilág?
Körbenézel, s látsz egy arcot
amin némán gond pihen.
Reményt adhatsz pár mosollyal,
hogy a holnap más legyen.
Jut még bárkinek
a tiszta fényből egy cseppnyi láng!
Jókedv könny helyett..
Ha másod nincs is, ezt add tovább!
Hóban ébred majd az ünnep,
minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni,
mint a békés nagyvilág?
Körbenézel, s látsz egy házat
mit a napfény elkerül,
kopogj csendben, meleg szívvel,
úgy már nem lesz egyedül.
Jut még bárkinek
a tiszta fényből egy cseppnyi láng!
Jókedv könny helyett..
Ha másod nincs is, csak add tovább.
Van még gondolat,
mi átadható.
S van száz pillanat,
mi szétosztható.
Altair küldte nekem emailbe a videot, nagyon köszi neki!:-) Én most csatolom a dalszöveget!
Comments: (4)
Ezekkel a kis versecskékkel szeretnék mindenkinek Áldott és Békés Karácsonyt kívánni! Jó bulizást Szilveszterkor, az alkohollal csak óvatosan:-)
"Karácsony estéjén ím elétek állok,
gyermeki szívemmel minden jót kívánok.
Hozzon ez az ünnep örömet szívünkbe
Hozzon békességet családi körünkbe.
Amint ezer fényben ragyog ez a fácska
Ragyogjon szívünkben a szeretet vágya."(ovis vers)
glitter-graphics.com
Ady Endre: Karácsony (részlet)
"Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma."
Januárban jövünk csak vissza Magyarországra,valószínűleg lesz nezetési lehetőségem, de nem biztos, hogy sokat ülök majd gép előtt!
Jó sokat kell majd visszaolvasnom mindenkinél!:-)
glitter-graphics.com
"Karácsony estéjén ím elétek állok,
gyermeki szívemmel minden jót kívánok.
Hozzon ez az ünnep örömet szívünkbe
Hozzon békességet családi körünkbe.
Amint ezer fényben ragyog ez a fácska
Ragyogjon szívünkben a szeretet vágya."(ovis vers)
glitter-graphics.com
Ady Endre: Karácsony (részlet)
"Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma."
Januárban jövünk csak vissza Magyarországra,valószínűleg lesz nezetési lehetőségem, de nem biztos, hogy sokat ülök majd gép előtt!
Jó sokat kell majd visszaolvasnom mindenkinél!:-)
glitter-graphics.com
Comments: (11)
Nem szeretnék sokat panaszkodni az ovinkról, mert úgy fog tűnni, nagyon sz..r...de minap megint kiakadtam!
Az én egyetlen lányom ugyanis megparancsolta, hogy őt oltassam be, mert nem szeretne meghalni...így!!! És hogy ő fél, hogy a barátai elkapják a h1n1 -et, kimondja hiba nélkül...és ők is meghalnak...Éppen ezért az óvónéni azt mondta, hogy mondja meg nekem, hogy kapjon védő szurit..Jól fel is ment a pumpa bennem még jó, hogy hétvége volt, és mára elmúlt a haragom kissé, meg ma nem is volt az az óvónő, aki ezt mondta...
Kb. egy hónapja, mikor aláíratták a papírt, kézzel lábbal tiltakoztak az oltás ellen, most meg...Én is sokat hezitáltam, aztán mégsem oltattunk, beteg is lett Törpilla, szinte minden tünet jelen volt! Elkaphatja mégegyszer? Nem tudom...
De ez az érzelmi zsarolás ami megy az oviban kiborító...
Kirándulást szerveztek Nagykaácsonyba, persze hétfőn, amikor lehetetlen kimaradnom melóból. Úgy adta elő a gyerekeknek, hogy majd ott mit fognak csinálni, mintha mindenki természetesen menne...majd a faliújságon olvasom, hogy csak szülői kíséettel mehet a gyerek...Persze hiszti, mert az óvónéni, azt mondta mindenki mehet...Nos ilyen és hasonló apróságok miatt hiszem, hogy rossz ovit választotunk, az iskolára felkészítés témájáról még nem is írtam...
Említésre méltó még, ami persze nem az ovi hibája, hogy január 1-től 318 helyett 365 lesz az étkezés...Annyira örültem a hírnek...
glitter-graphics.com
Az én egyetlen lányom ugyanis megparancsolta, hogy őt oltassam be, mert nem szeretne meghalni...így!!! És hogy ő fél, hogy a barátai elkapják a h1n1 -et, kimondja hiba nélkül...és ők is meghalnak...Éppen ezért az óvónéni azt mondta, hogy mondja meg nekem, hogy kapjon védő szurit..Jól fel is ment a pumpa bennem még jó, hogy hétvége volt, és mára elmúlt a haragom kissé, meg ma nem is volt az az óvónő, aki ezt mondta...
Kb. egy hónapja, mikor aláíratták a papírt, kézzel lábbal tiltakoztak az oltás ellen, most meg...Én is sokat hezitáltam, aztán mégsem oltattunk, beteg is lett Törpilla, szinte minden tünet jelen volt! Elkaphatja mégegyszer? Nem tudom...
De ez az érzelmi zsarolás ami megy az oviban kiborító...
Kirándulást szerveztek Nagykaácsonyba, persze hétfőn, amikor lehetetlen kimaradnom melóból. Úgy adta elő a gyerekeknek, hogy majd ott mit fognak csinálni, mintha mindenki természetesen menne...majd a faliújságon olvasom, hogy csak szülői kíséettel mehet a gyerek...Persze hiszti, mert az óvónéni, azt mondta mindenki mehet...Nos ilyen és hasonló apróságok miatt hiszem, hogy rossz ovit választotunk, az iskolára felkészítés témájáról még nem is írtam...
Említésre méltó még, ami persze nem az ovi hibája, hogy január 1-től 318 helyett 365 lesz az étkezés...Annyira örültem a hírnek...
glitter-graphics.com
Comments: (4)
Mivel mindenki arra ösztönzött olvassam el az Alkonyatot könyvben, neki kezdtem és mindjárt végzek, mondanom sem kell szerintem, hogy nem tudom abba hagyni, valóban sokkal jobb mint a filmek, de ez így szokott lenni. A negyedik könyv annyira jól indult, nagyon tetszett majd most kicsit ledöbbentem a terhességen, nem tudtam, hogy ilyen lesz, de alig várom, hogy tovább olvassam! A szemeim kicsit véreresek voltak ma, hát igen, ez a hátránya.
Lassan kezdek bepakolgatni, vasárnap indulás, nem szeretnék semmit elfelejteni, valószínűleg túlzásokba esem, pedig megbeszéltük egy egy táska mindenkinek...aha...
glitter-graphics.com
mérges vagyok, még mindig, pedig korán reggel történt az eset! Vittem Törpillát oviba, hét előtt összevont csoportok vannak, hétre jönnek a saját óvónénik és megy mindenki a kis kuckójába. Na már most mikor odaértünk már akkor hallottam, hogy visít egy gyerkőc, gondoltam pillanatnyi probléma...
Mi Törpilláék öltözőjében levetkőztünk, fel a benti cipőt, tanácsokkal ellátva a kiscsaj a mai napra, aztán indulás a Cica csoport terméhez, ahonnét még mindig sírás hallatszott.
Megállok az ajtóban, óvónéni sehol pár gyerek az asztalnál álmosan kirakózik és egy drága kislány a maciját ölelgetve keservesen sírdogál. Óvónéni sehol. Átnézve a szobán, az ajtó nyitva, a másik helységben cseverészik két óvónéni. Kicsit, vagyis nagyon kiakadtam, egy hogy beviszem a gyerekem, nincs senki a teremben, szeretem "átadni", köszönni, itt vagyunk, megyek, elköszönni...
Feltünt gondolom, hogy nem akarok távozni, csak álltam döbbenten, erre odapislant, mondom sír a kislány, illetve kiabáltam, mert muszáj volt. Erre vállat von...Nem jött oda, maradt a helyén, én meg bőszen pusz Törpillának és elviharoztam. Nekem ebben az a szomorú, hogy lehet ok, hogy a kislány sírós, vagy anyukája után sír, és vígasztalhatatlan, de miért nem pátyolgatják egy kicsit, biztos jobban érezné magát...
És akkor az én kislányomnak is ha valmi baja van, akkor csak vállat vonnak?
Minden tiszteletem azoké az embereké akik naponta TÜRELMESEN gyerekekkel foglalkoznak, nehéz lehet, de többszörre tapasztaltam, a mi óvodánkban ezt a hozzá állást, pl. nyáron a gyerekek a tűző napon szaladgálnak, óvónénik hűsítőket iszogatva hűvösben csacsognak.
Emlékszem egyszer mentem Törpilláért a szoknyája cafatokban lógott róla...mi történt? Hát motorozott...
Nem szeretnék ezzel általánosítani, biztos vagyok benne, hogy legtöbb óvónéni felelősségteljesen végzi a munkáját, tudom, hogy szokott olvasni engem is egy ÓVÓNÉNI, akiben biztos vagyok, hogy más a hozzááláása, blogját olvasva legalább is engem meggyőzött!:-)
Valószínűleg más anyukának is volt már ilyen tapasztalata, ez csak egy mai élmény volt, volt már rosszabb is, ami pont az én lányommal történt, de ez egy másik történet!
glitter-graphics.com
Mi Törpilláék öltözőjében levetkőztünk, fel a benti cipőt, tanácsokkal ellátva a kiscsaj a mai napra, aztán indulás a Cica csoport terméhez, ahonnét még mindig sírás hallatszott.
Megállok az ajtóban, óvónéni sehol pár gyerek az asztalnál álmosan kirakózik és egy drága kislány a maciját ölelgetve keservesen sírdogál. Óvónéni sehol. Átnézve a szobán, az ajtó nyitva, a másik helységben cseverészik két óvónéni. Kicsit, vagyis nagyon kiakadtam, egy hogy beviszem a gyerekem, nincs senki a teremben, szeretem "átadni", köszönni, itt vagyunk, megyek, elköszönni...
Feltünt gondolom, hogy nem akarok távozni, csak álltam döbbenten, erre odapislant, mondom sír a kislány, illetve kiabáltam, mert muszáj volt. Erre vállat von...Nem jött oda, maradt a helyén, én meg bőszen pusz Törpillának és elviharoztam. Nekem ebben az a szomorú, hogy lehet ok, hogy a kislány sírós, vagy anyukája után sír, és vígasztalhatatlan, de miért nem pátyolgatják egy kicsit, biztos jobban érezné magát...
És akkor az én kislányomnak is ha valmi baja van, akkor csak vállat vonnak?
Minden tiszteletem azoké az embereké akik naponta TÜRELMESEN gyerekekkel foglalkoznak, nehéz lehet, de többszörre tapasztaltam, a mi óvodánkban ezt a hozzá állást, pl. nyáron a gyerekek a tűző napon szaladgálnak, óvónénik hűsítőket iszogatva hűvösben csacsognak.
Emlékszem egyszer mentem Törpilláért a szoknyája cafatokban lógott róla...mi történt? Hát motorozott...
Nem szeretnék ezzel általánosítani, biztos vagyok benne, hogy legtöbb óvónéni felelősségteljesen végzi a munkáját, tudom, hogy szokott olvasni engem is egy ÓVÓNÉNI, akiben biztos vagyok, hogy más a hozzááláása, blogját olvasva legalább is engem meggyőzött!:-)
Valószínűleg más anyukának is volt már ilyen tapasztalata, ez csak egy mai élmény volt, volt már rosszabb is, ami pont az én lányommal történt, de ez egy másik történet!
glitter-graphics.com
Comments: (10)
Jelentem mindenkinek megvan az ajándéka, na jó egy kettő távolabbi kötelességből adandó csecse becsét kivéve. Mivel idén Németországban töltjük az ünnepeket, és ott állítólag nincs szaloncukor, jött az ötlet, hogy ahova betérünk szaloncukrot viszünk ajándékba, abból is a legjobb fajtát a Milkát. Összeszámolva már nem tűnik olyan jó ötletnek, mert igen csak drága, így jutottam el odáig, hogy sütünk mézeskalácsot, még pár adaggal és meglesz az egyik, aztán meg valami finom magyar borocska és mindenki örülhet:-)
glitter-graphics.com
glitter-graphics.com
Bizalom, hit a másikban, féltékenység, rátelepedés, megfojtás..ezek a szavak cikáznak a fejemben állandóan, nem tudom kikapcsolni. Nem hiányzott ez így most ünnep előtt egyáltalán, minden olyan szépen el volt tervezve... De ez az én formám, semmi sem mehet úgy ahogy elképzeltem.
Lehetséges, hogy én dramatizálom túl, lehet, hogy nincs okom szomorúnak lenni, mégis az vagyok. A bizalom egy nagyon fontos darabja a kapcsolatnak, és én ezt elvesztettem úgy érzem. Nem tudok hinni abban, amit mond, mindenben kételkedem...
Kezdődött azzal, hogy szabad nem szabad bele néztem a telefonjába...Lehet nem kellett volna, most legalább nem lennék letargikus, de megtettem. Semmi különös, csak egy üzenet végén elköszönő szó : "Csók"...Ez még magában nem jelent katasztrófát, de nekem már akkor azt jelentette, mivel egy ismeretlen nő nevéhez volt címezve. Elgondolkodva sokszor mondjuk ki azt egymásnak, hogy puszi csók, szóval ezzel nyugtatgattam magam...
Magyarázat: egy új ismerős...
Pár napra rá, jön egy sms, a sors keze, hogy telefon közelben voltam, a megszólítás Szia Édi!...
Erre mit lépjek...Ki az aki nem kezdene fantáziálgatni, kétségek között vergődni. Még akkor is, ha van rá magyarázat... A magyarázatot vagy elhiszem, vagy nem...de akkor is, ha igaz a magyarázat, ott van, hogy miért kell üzeneteket váltani azzal a nővel???
Mindenkinél egyéni méretű a póráz gondolom, amilyen hosszúra engedi a másikat, de engem alapból zavar, ha a párom nélkülem megy szórakozni! Ez önzőség? Rátelepszem ezzel? Túlságosan féltékeny vagyok? Hol az egyensúly? És hogy tudnék hinni neki?
Lehetséges, hogy én dramatizálom túl, lehet, hogy nincs okom szomorúnak lenni, mégis az vagyok. A bizalom egy nagyon fontos darabja a kapcsolatnak, és én ezt elvesztettem úgy érzem. Nem tudok hinni abban, amit mond, mindenben kételkedem...
Kezdődött azzal, hogy szabad nem szabad bele néztem a telefonjába...Lehet nem kellett volna, most legalább nem lennék letargikus, de megtettem. Semmi különös, csak egy üzenet végén elköszönő szó : "Csók"...Ez még magában nem jelent katasztrófát, de nekem már akkor azt jelentette, mivel egy ismeretlen nő nevéhez volt címezve. Elgondolkodva sokszor mondjuk ki azt egymásnak, hogy puszi csók, szóval ezzel nyugtatgattam magam...
Magyarázat: egy új ismerős...
Pár napra rá, jön egy sms, a sors keze, hogy telefon közelben voltam, a megszólítás Szia Édi!...
Erre mit lépjek...Ki az aki nem kezdene fantáziálgatni, kétségek között vergődni. Még akkor is, ha van rá magyarázat... A magyarázatot vagy elhiszem, vagy nem...de akkor is, ha igaz a magyarázat, ott van, hogy miért kell üzeneteket váltani azzal a nővel???
Mindenkinél egyéni méretű a póráz gondolom, amilyen hosszúra engedi a másikat, de engem alapból zavar, ha a párom nélkülem megy szórakozni! Ez önzőség? Rátelepszem ezzel? Túlságosan féltékeny vagyok? Hol az egyensúly? És hogy tudnék hinni neki?
