Happy napból rémálom

Már este minden olyan tökéletes volt, megszállt a nyugalom, ma reggel is mindenki mosolygott rám, én is mindenkire, jó kedvem volt, maga a tökély...
Aztán ülök be az én drága autócskámba, amiről már annyi szót ejtettem itt, hogy lassan autós blogra keresztelem át az oldalt...na szóval ülök be indítom, illetve indítanám, ha indulna...még egyszer, majd még egyszer, és így tovább, halk zümmögés, katt, rádió elindul, motor nuku...
Még jó, hogy egy hét sem telt el szerelő óta, igaz nem a gyújtást javították, de elég volt az a pénztárcámnak.
A pöcök, amibe a kulcsot nyomom, vagyis a zár rész, meg beragad, nos én okoska, majd kipiszkálom az éppen kezem ügyébe kerülő vékonyka szikével, hát persze, hogy beletörik...ezután már az ideg elöntötte a fejemet, és magamba roskadva fogadkoztam, hogy eladom az autót, ezentúl biciklivel járok, vagy gyalog!
Egy ismerősömet segítségül hívtam, aki szerencsésen kipiszkálta a szike pengécske darabkát a zárból, de beindítani ő sem tudta, a járgányt...Majd úgy nem tudom hanyadszorra még is megadta magát és haza tudtam gurulni.
Leültem a gép elé, és gyújtás zár javítót kerestem, találtam is, megígérte, hogy még ma eljön és megnézi a panaszomat. Készíthetem a pénztárcám ismét...:(