Sztrapacska folyt. köv.

Megcsináltam életem első sztrapacskáját, az biztos, hogy sokáig az első marad, mert az évben nem fogok neki többször. Nekem túl macerás...Kezdjük ott, hogy a krumplit meghámozni, lereszelni, hát kicsit a jobb kezem a reszeléstől megfájdult szegény, de ez legyen a legkevesebb. Aztán szépen összeállt a tészta, majd jött a szaggatás, ami elsőre nem sikerült, irulok pirulok, de nem akart megvilágosodni, hogy a fenébe pottyannak ki a kis lyukakon a nokedlik. Az első körben kiszaggattam pici kanálkával, majd meggyőztem magam, hogy na nehogy már feladjam és neki álltam, ez kicsit még rányomott a jobb kezem kimerültségére, de végre úgy néztek ki a megfőtt golyócskák, ahogy az le van írva!
A juhtúrótól és tejföltől isteni lett, nem tudom mennyire szabad összeragadnia a nokedliknek, de az enyém bizony rendesen összeállt...
Lett belőle jócskán, így elraktam, holnapra a pörkölt mellé.